-Tudom, hol a helyem. Eljön majd az én időm, ha az Úr is úgy akarja.
-Ha a ház népe elcsitul az éjszaka csöndjében, az őrzőangyala vigyázza
ártatlan lelkét.
-Van némi kilátásom egy csészényi finom teára?
-Mikor azt a nehéz ládát cipeltem a szobájába reggel, kockázatos dolgokat
kezdett mondani.
-Nyiss ajtót, Henry! Néha tanulnod is kell egy kicsit.
-Miért ne ihatnám a borukat?!
-Ész nem jutott neked, te lány?
-Mindig elolvasom a Times-ot. Másnap természetesen, mikor Őméltósága már
végzett vele.
-Tartózkodjunk az érzelmektől, Ivy!
-...ha gazemberkedésre kerül a sor, megvan a hajlandósága rá, csak a
tehetsége hiányzik.
-Szükségtelen szarkasztikusnak lennie, Mabel, nem kell elvinnie, ha nem akarja!
-Én Istenem, mit csináltam már megint?
-Néha azt kívánom, bárcsak közönséges kinézetűnek születtem volna. Nem
magasnak, jó vágásúnak.
-Henry, gyere csak! Kóstold meg ezt az epret!
-Egyszersmind felkérlek, hogy ezúttal tartózkodj a túlzott
érzelemnyilvánításoktól.
-Aligha szobalányhoz illő viselet!
-Henry, a mérőlécet!
-Vajon mikor tanulják meg, hol a helyük az életben, s mikor fogadják el a kezet,
amit a jóisten nyújt nekik?
-Ne merészeljen engem Mabel-lel egy osztályba sorolni! Én magasabbra
vetem a tekintetemet.
-Mindazonáltal választóvonal van gazda és szolgáló között és rajtunk áll, hogy
ezt ne lépjük át.
-Tudod, Ivy, első díjat nyertem dekorációból a lakájképző intézetben.
-...és reggel korán kelünk, tartjuk a színvonalat.
AJÁNLOM AZ OLDALT
