-Hát furcsa erkölcseik vannak az biztos ezeknek az arisztokratáknak. Nem
csoda, hogy a franciák lecsapták a fejüket.
-Az egy állat, szavamra mondom, egy állat!
-Hogy írják azt, hogy Chateau?
-Az finom lesz!
-Az öregem azt hiszi majd, karácsony van.
-Majd lepedőbe burkolózom és a falhoz simulok.
-Nem is emlékszem, mikor ettem utoljára sonkát!
-Na, most már tudja!
-Nagyon finom?
-Kísérjen ki a sarokig kapitány. Az egész napi keresetem nálam van... Három
shilling és kilenc penny!
-Szerintem ez a mr. Teddy egy szörnyeteg. Le kéne vágni neki.
-Nagyon rücskös a pult a Vörös Oroszlánban.
-Öt font! Hat havi bér. Vagy három hónapig elég sörre. Attól függ, hogy nézi
az ember.
-De szépen néz ki! Húsostészta, ugye?
-Fogadok, hogy rossz hír. Soha nem jött még jó hír ezen a masinán.
-Már megint egy. Fogadok, ha az égbe megyek még ott is mosogatni fogok.
-A fejek gurulnak majd, mint Franciaországban.
-Ürühúst esznek, ugye?
-Mrs. Lipton, melyiket vihetem? A nagyot vagy a kicsit?
-Nem is emlékszem, hogy mikor ittam pezsgőt.
-Biztos, hogy nem kell az egérfogóba?
-Ne aggódjanak, a mosogatóból iszom majd!
-Kis cemendék.
-Amikor szegény öregem elment, nem volt halottaskocsi. Egy
zöldségeskocsira raktuk. És mikor a koporsót a templomba vittük,
káposztalevelek lógtak az alján.
-Nem is emlékszem, mikor volt öt font a kezemben!
-Én nem mehetek, túl szegény vagyok, engem nem láthatnak meg!
-Iszom egy pohár vizet mielőtt elmegyek, ha tudják nélkülözni.
-Óh, köszönöm! A zabkása nagyon tápláló. Főként, ha már állt is egy kicsit.
-Egy ló összerogyott holtan, pont a busz előtt. Senkit sem zavart. Ez fog
történni velem is majd egy szép napon, összeesem holtan a mosogató előtt.
-Gondolom akkor nézett ki az ablakon, amikor a szemetet öntöttem ki.
-Mrs. Lipton, mint egy fellobogózott anyahajó.
-Remélem, ha majd egyszer meghalok, jó korán dobom föl a talpamat. Mert ha
elkések, azt mondja az Úristen: "Nem fogadhatjuk Mabelt idefönt reggel fél
kilenc után!"
AJÁNLOM AZ OLDALT
