-Csirió, püspök!
-Ha engem kérdeznek, az egész életük pihenő.
-Azok a dokkmunkások zsákokat cipelnek, vastag köteleket húzgálnak.
Vademberek, duzzadó, ... duzzadó izmokkal.
-Ne legyél olyan szigorú, apa! Az életet élni kell, Jerry mindig ezt mondja.
-Nem a maga hibája. Az erős emberek mindig megdobogtatják a szívemet.
-Van egy barátnőm, akinek a szoknyái csak eddig érnek.
-...olyan erős! Az izmai biztos, mint a vas!
-Féltékeny vagy, Cissy, ez a bajod, mindig is az voltál. Csak mert a hajad
vékony és egyenes.
-Csodálatos álmom volt egy magas, barna, jóképű férfival. Nagyon
hasonlított Jamesre.
-Ha öt perc múlva beles a kulcslyukon, megláthat benne.
-Mi a baj a mi családunkkal? Miért nem vagyunk mi normálisak?
-Menjünk, Dicky! Tudom, hogy jól elversz majd, de nem bánom.
-Maga olyan megnyugtató, izmos férfi. Egy törékeny baba vagyok a karjaiban.
-A felét sem tudod, Ivy! Nem veszi le rólam a szemét, mióta idejött, pedig
Isten a megmondhatója, soha nem bátorítottam őt.
-Ne beszéljetek így rólam, mintha itt se lennék! Mert ha így csináltok olyan
nyomorultnak és nyomottnak érzem magam, hogy felhívom a régi jó Jerryt,
aki elvisz majd a Kit-Kat Clubba és nem leszek itthon csak reggel háromkor!
-És miből gondolja, hogy nem dolgozik meg érte?
-Azt akarom, hogy vigyázzon rám! Védjen meg azoktól a durva férfiaktól!
-Várjon a konyhában éjfélkor. Sziamia!